Szűrés
Melyik hónap?
Milyen élményfestés?
Melyik Városban?
Hírlevél igénylés
BUDAI TÍMEA ART facebook
Közeli Élményfestések
Látogató számláló
0
0
6
3
1
2
9
Tanúsítvány
SSL Certificate
BLOG
2019.03.02 10:11

Interjú

Interjú velem

(Kicsi Budoár női magazin)

Budai Tímea hosszú évek óta gyógypedagógusként dolgozik. Egy nap felmerült benne a kérdés, hogy vajon mi is a célja az életének? Úgy érezte több van benne annál, mint amit eddig megélt.

Tíz éven át kereste a választ, mire megtalálta. Timiből festőművész lett!

Olvasd el, hogya Kicsi Budoár magazin felkérésére, hogyan osztottam meg érzéseimet, tapasztalataimat.

Ha jól értem, a festészetben teljesedsz ki, de gyógypedagógusként is dolgozol. Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt?

Teljes mértékben összeegyeztethető. Az intézményben fejlesztőpedagógusként lehetőségem van például a gyerekek rajzkészségének fejlesztésére (ábrázolókészség fejlesztés), így a rajz- és festéstanításban szerzett tapasztalataimat intézményi keretek között is tudom hasznosítani. A nap egy részét tanítással, másik részét festéssel töltöm, de mivel másnak is szüksége van a társaságomra, úgy igyekszem ápolni régi és új baráti kapcsolataimat, harmonikus családi életet élni a fiammal, foglalkozni a kutyámmal, olvasni, sétálni stb.

Számomra ezek a dolgok nagyon fontosak. Sokszor megkérdezték tőlem, hogyan fér bele mindez az életembe? Erre egyszerű a válasz. Arra van időm, amire akarom. És ezeket, akarom. Túl vagyok a pedagógus életpályával összefüggő pedagógusminősítésen, amely egyfajta elismerése volt az elmúlt húsz, pedagóguspályán eltöltött évemnek, megerősítést kaptam arról, hogy hivatásomat jól végzem. Erre már nagyon régóta vártam.

Érdekes, hogy sokáig intézményvezető akartam lenni, ahhoz képest az elmúlt pár évben sorban léptem vissza vezetői pályázatoktól. Egyszerűen elkezdtem mérlegelni. Mi a fontos az életemben? S rájöttem, hogy ha vezetőként dolgoznék, nem lenne ennyi időm festeni, s az a munka valószínűleg nem okozna annyi örömet, mint a festés. Az én utam az önmegvalósítás a képzőművészet területén.

Az, hogy van három diplomám (tanító, gyógypedagógus, közoktatás vezető szakvizsga) és 16 továbbképzésről szóló tanúsítványom, ma már számomra eltörpül amellett, amit eredményként a festéssel kapcsolatban elértem, ez esetben nem számokban mérem azt. A festésben másképp érem el sikereimet, másképp élem meg mindennapjaimat. Állandó pozitív visszajelzésben van részem, sokan ismernek és kérnek fel különböző munkákra, megvásárolják a képeimet, megnézik a kiállításaimat, keresik a társaságomat… Ezek mind-mind egyfajta elismerések.

Tíz évig kerested, hogy mi lehet az életcélod. Ez elég hosszú idő. Hogy élted meg a várakozás éveit? Megfordult a fejedben, hogy feladod?

Tanítóként, majd gyógypedagógusként dolgoztam egy kisegítő iskolában, akkoriban minden gondolatom az volt, hogy szakmailag a legtöbbet hozzam ki magamból.

Amikor először felmerült bennem, hogy mi is lehet valójában az életcélom, azt sem tudtam mit keressek. Azt tudtam, hogy van bennem valami, ami több, csak nem tudtam, hogy mi lehet az, megfogalmazni sem tudtam. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy az életemet úgy fogom leélni, hogy reggel felkelek, dolgozom, majd elvégzem a háztartással kapcsolatos napi teendőimet, és este lefekszem.

Elkezdtem keresgélni. Különböző kézműves dologba kezdtem, pachwork-öztem, hímeztem, batikoltam, kipróbáltam a szalvéta technikát, verseket írtam stb. Majd rátaláltam a festésre.

Tevékenységet kerestem, és egyfajta érzést találtam. Ezt az érzést, pedig festés keltette bennem! És akkor tudtam, hogy EZ AZ! Soha semmi nem váltotta ki bennem ezt az érzést. Azt szoktam mondani, hogy az ember egész életében keresi a boldogságot, amit általában egy másik embertől vár el.

Én rájöttem, hogy a boldogság nem egy másik személy függvénye, hanem az bennem van. Akkor vagyok boldog, ha azt megteremtem magamnak. Számomra a festés az, ami engem teljes mértékben boldoggá tesz. Maga a tevékenység, a művészi önkifejezés.

Soha nem gondoltam, hogy feladom!

Volt, hogy évekig a festéssel kapcsolatos problémákkal küzdöttem, például egy bizonyos téma technikai megvalósítása nem volt egyértelmű számomra, vagy színelméleti ismereteim hiányoztak. A sorozatos gyakorlásnak, utána olvasásnak köszönhetően ma már zsigerből festek, nincs számomra lehetetlen. Vagy két évig kénytelen voltam pedagógus szakvizsgám miatt nélkülözni a festést, mert minden pénzem, energiám és időm az önképzésre fordítottam a pedagógus pályát illetően. Akkor, két éve május 26-án államvizsgáztam, 27-én pedig már a festőkés újra a kezemben volt.

Mikor és hogyan találtál rá az életcélodra? Hogy élted meg ezt a felismerést?

2006-ban, a tízéves keresést követően. Egy reggel felébredtem azzal a tudattal, hogy tudok festeni. Ez így hihetetlennek hangzik, de tényleg így volt. Ma is, ha rágondolok, elmosolyodom, és kellemesen borzongok.

Hogy kezdtél neki a festésnek?

Bevillant általános iskolai rajzversenyen elért első helyezésem, hogy akkor milyen szépen rajzoltam, majd festettem, és úgy gondoltam, ez is olyan lehet, mint a biciklizés, hogy az ember nem felejti el. Amikor elmondtam a hozzátartozóimnak, hogy tudok festeni, először mosolyogtak, el is bizonytalanodtam ennek hatására, ezért tudni akartam, nem csak önámítás-e az egész.

Úgy gondoltam, fokról fokra megyek végig azon az úton, amelyet magam elé tűztem. Meg akartam bizonyosodni saját magam, képes vagyok-e ténylegesen arra, amiről azt gondoltam, hogy meg tudom csinálni. Elsőként egy szecessziós kiállításra kéredzkedtem be, vázlatfüzettel, ceruzával és radírral a kezemben, mert tudni akartam, hogy tudok-e még rajzolni. Az eredmény meggyőzött.

Majd elkezdtem színes ceruzával, vízfestékkel, temperával, pasztellel dolgozni. Az olajfestéket csak legutoljára vettem a kezembe, miután Budapesten megtekintettem a nagyszabású Munkácsy kiállítást. Olyan lökést adott számomra ez a kiállítás, hogy egy hét múlva már festettem. Addig pedig gondolatban már festett a kezem. Ugyanezt érzem akkor, amikor hosszú kihagyást követően újra festeni kezdek.

Hol találkozhatunk a festményeiddel?

Elsősorban internetes portálokon, a facebook-on, a BUDAI TÍMEA ARToldalon, a Versys Magánklinikán, az Országos Onkológiai Intézetben, magángyűjteményekben Magyarországon, és külföldön egyaránt. Jelenleg nem készülök kiállításra, most alkotni szeretnék, és készülni egy majdani nyilvános megjelenésre a mostanában elkészült képeimmel.

Tudom, hogy a számítógép monitorja nem alkalmas arra, hogy visszaadja az festményeimet a maga valóságában, de arra alkalmas, hogy követni lehessen engem, hogy a festményeim által hogyan változom, fejlődöm...

A teljes cikket elolvashatod ITT: INTERJÚ

Webáruház készítés