Tanúsítvány
SSL Certificate
Látogató számláló
0
0
8
2
3
1
1
Élet&Stílus Magazin
BLOG
2020.12.23 10:04

Olyan fura

A minap beszélgettem egy ismerősömmel, aki meglepő- vagy nem is meglepő?- dolgot mondott rólam: Fura vagyok.

Most megpróbálom boncolgatni furaságom.

Ha megnézed a következő képet, Te nem azt mondanád, hogy háááát, ez olyan fura :)

 

Amikor 2019-ben egy éles negatív kritikával egybekötve elutasított egy társaság attól, hogy tagja legyek, megnéztem a levélíró festményeit, és azt mondtam, hogy "Ha nektek ez kell, megkapjátok!"

És akkor lettem furává :)

Furaságomat nem mindenki fogadta el, még azt követően sem, hogy leírtam furaságom, stílusváltásom okaként a fent említetteket.

Akik ismernek, mind vissza akarták kapni a "régi Timi"-t, csak már nem ment. Valami belül nem hagyott.

El kellett, hogy engedjem azt, aki addig voltam, hogy megtudjam, ki is vagyok, még olyan áron is, hogy tudtam, az nem lesz mindenki számára kellemes.

Fura festők utam során:

Azt tudni kell, hogy több, mint tíz évig semmi mást nem csináltam, csak "gyakoroltam", magam számára készítettem reprodukciókat, hogy rájöjjek a titkok nyitjára, mert az bőven akadt. Volt olyan titok, ami három éven keresztül birizgált, és nem jöttem rá a nyitjára. Egy festő fura képeiről volt szó, és nem tudtam felismerni a technikát. Ültem a számítógép előtt, elemeztem a festő képeit, kerestem festő technikákat, hátha valami hasonlóra akadok, de semmi.

És három év múlva a festő egy rövidke, talán fél perces videóban reklámozta előadását, és akkor megpillantottam a kezében valamit: az ESZKÖZT. Nem hittem a szememnek. Az eszközt én addig linómetszés során használtam kb. főiskolás koromban, azóta pedig eszembe sem jutott, hogy festéshez használjam egyáltalán.

Számomra ez a festő a festményeivel, és az eszközhasználatával lett fura.

Mások egyedi témájukkal lettek furák, van aki csak ciciket, és női fenekeket fest színesben- a festő is nő-, és londoni galériája is full rózsaszínű.

Van olyan festőnő, aki arcokat fest színekkel, amelybe színes kristályokat, flittereket szór, illetve ragaszt.

Aztán vannak számomra kakukktojások, akikkel nem tudok mit kezdeni, mert számomra nemigazán jönnek be a műveik, ilyenek a szürrealista festők.De hogyan is minősíthet egy festő egy másik festő műveit, hogyan értékelheti azt? Valószínűleg ez az érzés a meg nem értettségen alapulhat bennem.

Én valahogy leragadtam az absztraktnál, mert úgy gondoltam, a klasszikus már senkinek nem kell- a művészekre gondolok-, ám a vásárlók szemének nagyon kedvesek az ilyen jellegű festmények.

Na most el kellett döntenem, mit akarok?

Megfelelni a vásárlóim igényeinek, a közönségnek, hogy az Ő esztétikai érzéküket fejlesszem, és boldoggá tegyem őket a látvánnyal, vagy saját magam útját kezdem járni, és kialakítom az egyéniségem, felvállalva a meg nem értessgéget?

Az utóbbit választottam, ezzel különccé is váltam.

Kb 15 évvel ezelőtt csak kukucskáltam, hogy egy meghajlított függönyrúddal festett kép milyen óriási érdeklődésre tesz szert, és nem értettem miért? Ma úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy azért, mert függönyrúddal festeni ugyan kinek jutna eszébe? Hát ezért, mert egyedi ötlet volt, ettől lett sikeres. És ekkor jöttem rá, hogy valahol az új technikákban lehet a titok nyitja. De hogyan is lehet új technikát kitalálni az absztraktban?

Hogyan lehet olyat alkotni, amely semmihez nem hasonlítható?

Nem egyszerű...

Furaságom megnyilvánulása sokrétű képeimben is megmutatkozott. Kétféle végletbe kerültem ilyenkor: vagy azt mondták, hogy úristen milyen tehetséges vagyok, hogy ilyen sokféle módon tudok professzionális szinten, mindenféle előtanulmány nélkül festeni, vagy azt mondták röviden, és tömöre, hogy nincs stílusom.

Az ember képes felülni a negatív érzést keltő gondolatoknak, annak, hogy ne a pozitív mondanivalót, hanem a negatívat hallja meg.

Így sokáig őrlődtem a stílusos és a stílustalan megfogalmazások között, aztán eljött az a bizonyos 2019 december vége, amikor kezembe kaptam a mindent megváltoztató negatív kritikát. Igen, már megint felültem a negatív kritikának, de egy valami nem mindegy: nem abbahagytam a festést, hanem profilt és stílust váltottam. Klasszikus festőből XXI. századi igényeknek megfelelő festővé váltam egyik pillanatról a másikra.

Úgy éreztem, nem akarok beszélni a festményeimről, nem akarom azokat megmagyarázni. Elkezdtem befelé fordulni, és keveset megnyilvánulni szóban, és posztolni az alkotási folyamatokról.

Az új stílusom furaságát nem tudta elfogadni rengeteg ember, így azoktól rövid időn belül megszabadultam, vagy hagytam őket, már akiket lehetett, hogy velem együtt változzanak.

Bezártam a kaput magam mögött, és utat engedtem valami újnak.

Már nem Magyarországra koncentrálok, hanem külföldre, mert úgy érzem, az az én utam.

De hogy a furaságoknál maradjak, szóval elkezdtem bezárkózni, az extrovertált Timiből introvertált lett, és olyan stílusban kezdtem alkotni, amilyet még nem láttam. Nem tudom, hogyan jött ez a stílus, amit fluid technikának is hívnak, és nem tudom, honnan jött az action painting technika sem, egyszercsak elkezdtem a festéket folyatni a vásznon.... A stíluskifejezéseket azután tanultam meg, miután megosztottam közösségi portálok csoportjaiban, és a hozzászólók részéről már mint e két stílushoz tartozóként kategorizálták be a képeimet. Onnantól tudom, mi az a stílus, amiben festettem. Azelőtt csak festettem, nem gondolkodtam a stílus megnevezésben.

Furaságom abban is megmutatkozik, hogy az action painting festményeim témanélkülisége, első kinézetre egyszerű volta megint kiverte a biztosítékot egyeseknél. Csak éppen azt nem vették figyelembe, hogy nem kezdőhöz van ám szerencséjük, aki tudja ám már 15 év után az anyagok tulajdonságait, így elég bátor ahhoz, hogy nemcsak icipici méretben próbálkozzon, hanem óriásméretben élesben is fessen, mindenféle félelem nélkül.

Igen, furcsa lehettem azok számára, akik majdhogynem gyerekmunkának értékelték a munkáimat, és sajnálták a festéket a vászonról, merthogy abból atyaég mennyi képet meg lehetett volna festeni. Viszont ezekkel a képekkel egyedit alkottam, s alkotok folyamatosan.

A művészet szabaddá tesz. Engem már nem frusztrál a sok festék, a kevés festék, a stílusom, és az sem, hogy azt megmutassam.

Mert ugye, az ember nem a négy falnak fest.

És akkor további furaságom lehet, hogy ezeket a sokak számára fura képeket meg merem mutatni a nagyközönségnek a közösségi oldalakon. Eleinte kaptam értük hideget-meleget, de mostanra elfogytak a negatív kritikák, és maradt BUDAI TÍMEA, aki ezeket az absztrakt festményeket festi, akár folyatós technikával, akár annyi festékkel, hogy majd megrogy a vászon a súly alatt.

Itt a pilisi kis faluban, ahol élek, és ahol elvonulhatok, festek majdnem minden nap.

Nagyon ritkán megyek a kb tíz percen belül elérhető budapesti forgatagba, mert nem vonz egyáltalán. Így visszavonultan alkotok, és valósítom meg azt, aki legbelül vagyok.

Számomra már a külsőség nemigazán fontos. Ha kell felöltözöm csinibe, de leginkább a festékes ruháimban, a kartonpapírral terített nappaliban, vagy nyáron kint a kertben szeretek alkotni, általában a földre fektetett vásznon (action painting képek).

Ma már nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos számomra. Inkább festek egy hónapban négy óriási méretű képet, mint sok kicsit, és azokat igyekszem látványos formában is megjeleníteni, enteriőrbe rendezve bemutatni. Érdekes, hogy akkor lesznek igazán látványosak a festményeim, mihelyst lakásbelsőben mutatom azokat.

Az emberekkel a kapcsolatom nagyon jó, a munkámból kifolyólag is muszáj ápolnom kapcsolataimat, és keresni az újakat, amelyek továbbvisznek.

Furaságom megnyilvánulhat abban, hogy megvásárolható festményeim itthon tartom, nem állítok ki, de ennek oka van, amelyet előző blogbejegyzésemben kifejtettem.

A házam olyan, mint egy műterem, telis-tele festményeimmel. Imádom őket nézni. Ha nem festek, akkor beülök a festményeimmel szemben levő kanapéra, és csak nézem őket és töltekezem belőlük. Pozitív érzésem lesz ilyenkor a sok szín, folt, vagy vonal láttán. Általában meditatív állapotba is tudok kerülni, így többször is megélem a flow-t, egyszer amikor festem a képet, másodszor, és sokadszor pedig akkor, amikor nézem őket.

Ettől is lehetek fura.

És addig míg csak én nézegetem a képeket, addig más nem értheti meg a furaságom.

 

Webáruház készítés